Az első magyar elektronikus számológép születése

• A tizedespont helyének automatikus megállapítása - a korabeli (és későbbi) számológépek nagyrésze fixpontos üzemmódban számolt, a kívánt tizedesjegyek számát a kezelőnek kellett a műveletsor elején beállítania, azon később módosítani közvetlenül nem tudott. A HUNOR 131 ezzel szemben igen bravúrosan oldotta meg a kérdést: összeadásnál és kivonásnál az első beírt számmal meghatározott tizedesszámot használta a műveletsor további részében, ráadásul a további tizedesjegyek bebillentyűzését meg is akadályozta.
• Logikai elrendezés - a számológép felépítését a lehető legegyszerűbbre tervezték. A gép összesen két munkaregisztert tartalmazott (A - akkumulátor, és B - beviteli regiszter), ezek megvalósítása is merőben újszerű és szokatlan volt, ugyanis nem volt közvetlen összeköttetés a két regiszter között.
• Billentyűzet elektronikus reteszelése - fontosnak tartották, hogy a számológépet a lehető legtöbb téves billentyűzés ellen védelemmel lássák el. Ez a számítások hibátlan véghezvitelét szolgálta, cserébe kissé szokatlan billentyűzési sorrendet vont magával.
• Szorzás és osztás véghezvitele - a hagyományos modell szerint épült számológépeknél a szorzáshoz és osztáshoz felkészített munkaregisztereket az aritmetikából ismert azonosságok alapján méretezték (pl. két n jegyű szám szorzata legfeljebb 2n jegyű lesz), a HUNOR 131-esnél viszont az ismételt összeadásokra (kivonásokra) visszavezetett szorzást, illetve osztást csak 2, ill. 4 számjeggyel nagyobb munkaregiszterek felhasználásával oldották meg.

• Billentyűzéskor a B (beviteli) regiszterbe léptetődnek be a beírt számjegyek, mely regiszter közvetlenül a kijelzővel van kapcsolatban, így ott mindig a B regiszter tartalma látható. A tizedespont gombjának lenyomása után a megfelelő tizedespont különálló glimmlámpája is a megfelelő helyen gyullad fel. A törölt állapot utáni első bevitt szám határozza meg a kezelt tizedesjegyek számát a további összeadásokra és kivonásokra vonatkozóan. Tehát ha a 6,55 + 7,1 összeadást végezzük el, a gép 2 tizedesnyi pontossággal fog számolni addig, amíg szorzást vagy osztást nem végzünk.
• Összeadást a + gomb lenyomásával végezhetünk, ekkor az összeadó áramkör a B regiszter tartalmát hozzáadja az A regiszter tartalmához. Az eredmény a kijelzőn nem látszik (hiszen az A regiszterben van), a B regiszter törlődik, és kész a következő összeadandó fogadására.
• Ismételt összeadást is végezhetünk, hasonlóan a korabeli teljesbillentyűzetes mechanikus számológépekhez: ehhez a (+) billentyűt kell lenyomni. Ez az összeadás elvégzése után a B regisztert nem törli, így az ismételten hozzáadható az A regiszterhez. (Megjegyzendő, hogy így az egyszerűbb rész-szorzatok összeadását végsősoron lehetővé tették, külön memória- ill. konstans-regiszter nélkül is.)
• A kivonás az összeadáshoz hasonló módon, a -, ill. a (-) gombokkal végezhető. A kivonást ez a gép a szokásos módon, komplemens hozzáadásával végzi el. Itt kell megemlíteni, hogy a negatív számok a kijelzőn szintén komplemens-alakban jelennek meg, melyeket egy egyszerű - = gombsorozat lenyomásával egyenes alakba hozhatunk.
• A szorzást a vezérlőegység közreműködésével végzi el a gép: ez egyrészt az első tényező (szorzandó) körbeforgatását (léptetését) végzi el, másrészt pedig a szükséges mennyiségű összeadásokat végezteti el az összeadó áramkör segítségével. Billentyűzése a következő: a szorzandó beírása után a × billentyű lenyomása következik, ezután a szorzót billentyűzzük be, majd az = billentyű lenyomására az eredmény az A regiszterből a B regiszterbe kerül, és megjelenik. Ismételt szorzások (egész számú hatványozás) elvégzésére a (×) gomb egymás után többszöri lenyomásával utasíthatjuk a gépet. A tizedes-automatika a szorzat egészrészének kijelzése után, az előállt tizedesjegyeket a beállított tizedespont-helytől függetlenül igyekszik kijelezni. Ha a szorzat a gép kapacitását túllépi, a túlcsordulási állapotot a gép a kijelzőmező jobb oldalán lévő kis izzó felgyulladásával és hangjelzéssel jelzi.
• Az osztást szintén a vezérlőegység bevonásával végzi a gép, hasonlóan a szorzáshoz, de az osztó komplemensének sorozatos hozzáadásával, és az eredmény figyelésével. A tizedes-automatika segítségével a gép a lehető legtöbb tizedesjegyet kiszámítja és megjeleníti úgy, hogy az egész számjegyek mindenképpen megjelenjenek.
• Az eredmények, melyek mind a négy alapműveletnél az A regiszterben keletkeznek, az = segítségével jeleztethetők ki. Ezután a kijelzett számmal további műveletek végezhetők, a megfelelő műveleti billentyűk lenyomása után.
• A gép teljes törlését a C jelű gomb végzi el, a beviteli regiszter, azaz a hibásan billentyűzött szám törlését a B billentyűvel kérhetjük.
• A beállított tizedesjegyek számát összeadásnál és kivonásnál a műveletek között módosíthatjuk, ehhez az O jelű (oldás) gombot kell lenyomni, mely után a kijelzett értékhez további tizedesjegyek írhatók: célszerűen 0-ás számok billentyűzésével a kért tizedeshelyek száma növelhető.

A tervezett mintakészülék, az elkészült prototípus és a sorozatgyártásra került végső változat kismértékben eltérnek egymástól, így a gyári prospektusokban, termékismertetőkben és katalógusokban szereplő képekkel nem egyeznek meg a gyártott példányok.

Érdekességképpen megemlítendő, hogy a gépek 393 tranzisztort és 1766 diódát tartalmaztak. Kijelzőjük 13 db szovjet gyártmányú Nixie-csőből és ugyanennyi kis glimmlámpából állt, utóbbi a tizedespont megjelenítéséhez volt szükséges. A negatív előjelet és a túlcsordulást egy-egy kis izzó volt hivatott jelezni. Billentyűzetéhez speciális, kettős kapcsolású billentyűket használtak, mely megoldás a helytelen gépkezelés kivédéséhez volt szükséges. A Hunor 131-es súlya kb. 18 kg volt. 1967-től 1971-ig, a típus gyártásának megszüntetéséig nagyjából 3700 db számológép és 3200 db pótbillentyűzet készült, ezek nagy része exportálásra került a Szovjetunióba.

Az EMG számológépei